Talán többen is hallottak róla, vagy olvasták A férfiak a marsról, a nők a vénuszról jöttek című könyvet? Tény, hogy másképp működünk, máshogy gondolkodunk, mások az igényeink, mást akarunk. Évszázadok vagy talán évezredek óta próbálunk meg mégis közeledni egymás felé. Valóban igaz a monda, hogy valaha egy test voltunk és ketté vágtak minket és azóta mindenki keresi a másik felét? Akkor miért van mégis az, hogy annyira nem értünk egyet? Kevés olyan párt ismerek, akik össze tudták hangolni az életüket.
Nőként egyre inkább azt éltem meg, míg rá nem láttam a hasonlóságokra. És a többi nőtársamnál is azt látom, hogy hatalmas sebeket szereztünk ettől a különböző gondolkodás és látásmódtól. Mégsem tudunk meglenni egymás nélkül és újra és újra próbálkozunk közel kerülni egymáshoz. Elgondolkodtam azon, hogy mégis mi a közös bennünk? Először csak a szex jutott eszembe. Aztán szépen jött az, hogy ugyanúgy vágyunk a szeretetre, a megértésre, az elismerésre, az elfogadásra, a boldogságra. Sőt egyre több férfi a fejlődésre, spirituálisan is, vagy a tudatosabbá válásra. Egy bizonyos idő után már a férfi is vágyik a megállapodásra, az érzelmi biztonságra. Az anyagi biztonságra, bőségre törekvés is azonos.
Mennyivel könnyebb lenne az életünk, a közös kapcsolódás, ha nem akarnánk megváltoztatni a másikat és valóban meglátnánk a másikban ezeket a közös pontokat. A férfiak ugyanúgy félnek a sebezhetőségüket megmutatni, ők sokkal jobban elrejtik a férfi erő mögé. Talán mert azt tanulták, hogy a férfinak így kell működni, vagy nem is volt rá más mintája. És nekik sokszor sokkal jobban fáj, amikor elhagyják, becsapják, megcsalják. Ahogy én láttam a férfi pácienseimnél sokszor az ő lelki sebeik sokkal lassabban gyógyulnak be. A külső sérülésekkel szemben sokkal ellenállóbak.
A megoldás az lenne az életben, ha nőként nem azt várnánk el a férfitól, amit egy barátnőtől, hogy mindenben megértsen és minden lelki bánatunkat ne neki akarjuk kiönteni. A férfi, ahogy a fent említett könyv is leírja probléma megoldó. Ha a nő elsorolja neki a bánatát, akkor ő azonnal megoldást akar rá találni, merő szeretetből. Vagy el kell neki mondani, hogy most csak azt szeretnéd, hogy meghallgasson, nem akarsz megoldást. Nőként pedig el kell fogadnunk, hogy a férfi sokkal nehezebben kommunikál a problémáiról, bár már erre is van ellenpélda. Kérdéseket kell neki feltenni, ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi van vele és nem kell rögtön arra gondolni, hogy akkor már szeret.
Az otthon végzett feladatokat pedig le kell osztani. És megengedni a férfinak, hogy olyan dolgot vállaljon, amihez van is kedve. Be kell látni, hogy nem lehet mindenre rávenni őket. Viszont amit szívesen csinál, azt el is végzi örömmel. Tehát bárki is van most melletted társként vagy éppen ha egyedül vagy tudd, hogy annyira nem vagyunk különbözőek. Fogadjuk el a másik nem "másságát" és lássuk meg egymásban az azonosságokat és azokat erősítsük.
Namaste Zia
