A rezgésszintünk növelésével, emelkedik jól levésünk állapota

Állítólag az egyik leg depressziósabb nemzet vagyunk. Ami számomra elég szomorúan hangzik. Felmerül bennem a kérdés, hogy az emberek nem tudják, hogy a saját érzelmi állapotukért, jól létükért ők a felelősek? Ezek szerint ennyien nem tudják, hogy van más választásuk is? Mi vezethet egy embert nálunk a depresszióba? Ezen a statisztikán látszik, hogy 98 óta igen csak nőt a kezelésre szoruló beteg száma. Mi lehet az ok? Foghatjuk a rohanó és folyamatosan fogyasztói életmódra? Arra, hogy az emberek mindig többet és többet akarnak, azonban nem telik rá, ettől folyamatosan a hiány állapotában tarják magukat és a rezgésszintjük leesik. 

Minél inkább arra fókuszálunk amit még nem szereztünk meg, annál elégedetlenebbek leszünk. Minél elégedetlenebbek vagyunk, annál alacsonyabb a rezgésszintünk. A nagy rohanásban nincs időnk a barátainkra, párunkra, családunkra. Kapcsolataink ellaposodnak, felületessé válnak. A munkahelyen egyre több felelősséget pakolnak ránk és elvárásokat, amiknek igyekszünk megfelelni. Nem csoda, hogy a mai társadalom és az emberek betegek. Elcsúsztak az értékek. 

Mi is a magas rezgésszint? Nem vagyok én sem nagy fizika szakértő és nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Azonban azt tudom, hogy a testünk is rezgésekből áll, valójában mindennek van rezgése, ami körülöttünk van. Még az élettelennek tűnő tárgyaknak is, mivel azok is, ahogy mi is fel tudják venni más rezgéseit. Minél magasabb a rezgésszintünk, annál jobban érezzük magunkat. A rezgésszintet ugyanis a gondolataink és érzéseink befolyásolják. Minél boldogabbak, örömtelibbek vagyunk, annál magasabb a rezgésünk. Minél szomorúbbak és borúlátóbbak, annál alacsonyabb a rezgésünk. Biztosan tapasztaltad te is, amikor egy beteg, vagy szomorú vagy panaszkodó ember közelében voltál, hogy nem érezted jól magad. Igen a rezgéseket át is tudjuk venni mástól. Amikor a párom volt depressziós és együtt éltünk nem volt jó érzés a közelében lenni, pedig szerettem. Ilyenkor méginkább fontos, hogy magadat magas rezgésen tartsd.

Ha valaki különösen szenzitív, mint ahogy én is, fontos, hogy folyamatosan megtisztítsa magát, mások érzéseitől, gondolataitól. Vagy megtanulja átengedni magán ezeket. Erre nagyon jó módszer a meditáció, és a légző technikák. Ha az embernek van már egyfajta tudatossága és befelé figyel, megérzi, hogy mi az ami a benne kavargó érzésekből nem az övé. A tudatosítással már meg tud történni az elengedés. Egy másik egyszerű módszer a víz használata. 

A víz tisztítja az érzelmeket. Ha nagyon magunk alatt vagyunk, akkor akár egy egész hétvégés welleness programot érdemes betervezni. Ha nincs rá idő, mód, akkor kitűnő a kádban fürdés is, tengeri sóval (ami tisztít) vagy illatos, pl.  levendulás sóval és mécsesekkel körbe véve, közben lassan mélyeket lélegezve. Körülbelül egy fél órát töltsünk a kádban és tökéletesen lenyugtat és megtisztít. Vizsgáljuk meg az értékrendünket. Mi a fontos számunkra az életben? A felhalmozás, birtoklás, a másoknak megfelelni akarás, a kitűnni a többiek közül? Ezek általában az ego játszmái. Az ember vágyhat tárgyakra, érhet el sikereket, azonban a lényeg az, hogy milyen módon és milyen áron. 

Az emberi kapcsolatok mindennél fontosabbak. A kapcsolataink a szüleinknél, testvéreinknél kezdődnek. Mindenki hatással van mindenkire, még ha nem is tud róla. Anyánkkal való kapcsolatunk a nőkkel való kapcsolatainkra, apánkkal való kapcsolatunk a férfiakra. És a legmeghatározóbb, bármilyen furcsán is hangzik, az önmagunkkal való kapcsolat. Ahogy magunkkal bánunk, úgy bánunk másokkal is. Legyél nagyon kedves, gyengéd és megengedő magaddal és észre fogod venni, hogy alakulnak át a kapcsolataid pozitívabbá. 

Végezetül egy filmecske, amiben 11 pontban van összeszedve, hogyan tudod még emelni a rezgéseidet. 

Ha pedig tovább szeretnél lépni és tenni saját jól létedért, örömmel látlak a jógaóráimon vagy egy egyéni tanácsadáson. 

Namaste Zia

www.istarkapuja.com

Az élet élésének a művészete

A jógasuli első évében egy bölcs tanítónktól megtanultuk, hogy a jóga az élet élésének a művészete. Azonban, hogy ez mit is jelent, ez mindenkinél más. 

Amikor eljön hozzám valaki egy egyéni kezelésre-oldásra. Én mindig a családi minták rendezésével kezdek. Amíg ott nincs rend, addig nem tudod boldogan élni az életed. Hogy miért? Mivel gyermekként mindent lemásolunk, így a negatív mintákat is. Kevés olyan embert ismerek beleértve magamat is, aki pozitív mintát kapott a szüleitől, nagyszüleitől. Ezek tudat alatt futó programok. A családból átvehetünk sorsokat, azonosulhatunk valakivel. Talán gyakran te is hallhattad, hogy pont olyan vagy mint, anyád, apád, nagyanyád stb? És azt mondjuk: - Ó én sohasem leszek olyan. 

Megpróbálunk másképp cselekedni. Csakhogy ezek a minták olyanok, mint a számítógép vírusai, 1-1 szituációban bekapcsolnak és irányítanak téged, mivel lemásoltad a családból és tudat alatt működnek. Tehát igen is olyan leszel, mint anyád, apád, nagyszüleid, bármennyire is küzdesz ellene és ezt hívják ellenazonosulásnak. Mindaddig, míg nem válsz tudatossá ezekre a mintákra, ők fognak irányítani téged.

Hogy mit lehet tenni? Többféle módszer van ma már a családi minták helyre állítására. Az egyik legismertebb a családállítás. Itt csoportos formában választjuk ki a családunk szereplőit, amit aztán beállítunk egy térben. És az úgynevezett morfogenetikus mező segítségével, ami intelligens és mindent tárol, ami a te családodban történt, a szereplők életre kelnek és megmutatják, hogy hol van a hiba, hol nem vagy a helyeden a családi rendszerben, kinek a sorsát éled.

Fontos, hogy a saját sorsodat éld és hogy bármit is kaptál, megtanuld tisztelni az őseidet és megköszönni nekik az életet. Tudni kell, hogy ők is csak azt tudták tovább adni, amit ők is kaptak. Ha nekik sem volt más mintájuk és nem tudtak változtatni, ők csak azt tudták tovább adni, amit kaptak. Ha te már elég tudatos vagy és kívülről rálátsz az összefüggésekre, akkor figyeld meg, hogy hogy vagy édesanyáddal? Milyen érzések vannak benned, ha rá gondolsz? Van-e bármi ami benne nem tetszik és esetleg magadban is hordozol belőle? Mit nem tudsz elfogadni benne? És ugyanezt nézd végig édesapával? Majd magadban képzeld magad elé őket először édesanyát, majd édesapát és köszönd meg nekik, mindazt, amit kaptál tőlük és képzeletben  hajolj meg előttük, tisztelve az ő néha nehéz sorsukat. És bocsáss meg nekik, kérd az áldásukat az életedre. 

Ha valóban sikerül nekik megbocsátani és nincs  harag a szívemben sem a szüleim, nagyszüleim vagy testvéreim iránt, akkor az már fél siker. Hogyan lehet még tovább fejleszteni az életünket művészetté? Ha senki iránt nincs bennünk harag. A harag olyan mint a méreg, lassan öl és megkeserít. Semmi értelme haragudni. 

A másik ami pusztítani tudja az életünket, a félelem.  A félelmeink szinte 98%-a nem valós. Azonban az elme így működik, hogy elhiteti velünk. Az elme számára minden, ami ismeretlen és új, az félelmet keltő. Azonban a félelem szorongást és pánikot ébreszt bennünk. Lefagyaszt, megbénítja a cselekedeteinket és szinte halottá válunk. Ez nem élet. Szintén a tudatosság segítségével tudd, hogy amitől félsz nem valós, nézz szembe vele. Lélegezz bele. Tedd fel a kérdést magadnak. Amitől félek, ha megtörténik, mi a legrosszabb, ami történhet? Menj végig és a gondolatokon, érzéseken és közben lélegezz lassan mélyen. Ha jól csinálod a végén rájössz, hogy valóban nincs alapja a félelmednek. 

Tegyél minél többször olyan dolgokat, amik téged örömmel töltenek fel. Legyen szó bármiről és bármilyen apró dologról. Tölts minél több időt olyan emberek társaságában, akiket szeretsz, akik kedvesek, akik megértőek veled. Azonban ehhez előbb neked kell elfogadó, kedves és nyitott emberré válnod. Gyógyítsd meg a kapcsolataidat. Élvezd mindazt, amit már elértél és a fókuszod irányítsd ezekre a dolgokra. Egy buddhista szerzetestől tanultam. Ha a figyelmünket 80%-ban azokra a dolgokra irányítjuk, amiket már elértünk és csak 20%-át arra, amit még nem, akkor boldogok leszünk. 

Ha szeretnél segítséget kérni, egyéni oldásban, vagy csoportban, örömmel várlak. www.istarkapuja.com

Namaste Zia  

    

Az én történetem: Önismeret

Közel 10 éve járok önismereti, spirituális úton és fejlesztem magam. Rengeteg könyvet elolvastam, előadást meghallgattam és önfejlesztő és segítő módszert sajátítottam el. Jelenleg jógaoktató, meditációs trénert, tanító és gyógyítóként működöm főleg. Mindazt, amit az elmúlt 10 évben elsajátítottam és megtapasztaltam a saját bőrömön, azt szeretném átadni az engem olvasóknak ebben a blogban. Szeretnék gyakorlati útmutatásokat adni. Megosztok saját történeteket és nagyon örülnék, ha te is hozzá szólnál egy egy témához. 

Hogy mi vitt rá, hogy erre az útra lépjek? Már kisgyermekként más voltam mint a többiek. Úgy éreztem, hogy a korombeli társaim nem értenek meg és sokkal jobban kedveltem az idősek társaságát. Én magam is nagyon komoly kislány voltam. Kb. már 4 éves koromban megtanultam olvasni és szinte faltam a könyveket. Figyeltem a családom nőtagjait és láttam, hogy nem boldogok. Azonban akkor még nem tudtam, hogy a családi mintákat másolva éljük az életünk. Engem is elért a szerelem szele és az első igaz szerelmemmel 20 évesen összeköltöztem. 

Amíg nem tisztítjuk ki és rakjuk rendben a családi mintáinkat, addig a hasonló a hasonlót vonzza. Még akkor nem nem foglalkoztam ilyen dolgokkal. A párom édesapja is és az enyém is alkoholista volt. Egyikünk sem kapott pozitív apaképet. Ez nála azt eredményezte, hogy nem tudott a férfi teremtő erejéhez kapcsolódni és gyakran előjött rajta a depresszió. Én pedig függtem tőle és azt vártam, hogy megkapja tőle azt a szeretetet, amit édesapám nem tudott nekem megadni. Nyolc évig nyűttük egymást, mire az égiek hozták el számunkra a megoldást. Az akkor már férjem bele szeretett egy kolleganőjébe és őt választotta. Utólag derült ki, hogy már akkor fél éve tartott a kapcsolatuk. Ami leginkább megviselt, az a párom őszintetlensége. Lelkileg teljesen szétestem és mivel a függőségem tőle erősen kötött, ennek a szálnak az eltépése mérhetetlen fájdalmat okozott bennem lelkileg. Még így is teljesen összetörve, sikerült megismerkednem egy Érdi fiúval és így kerültem Pécsről, először Érdre, majd Budapestre.

Ekkor egy véletlen telefonszám elírásával megismerkedtem egy szegedi táltos fiúval. Az égiek ekkor vették át az "irányítást" az életem felett. A fiú meghívott magához vendégségbe egy hétvégén. A mestere éppen azon a hétvégén tartott reiki tanfolyamot. Én teljesen szétesve, lelkileg összetörve úgy éreztem, hogy bármi is ez, ennél már csak jobb lehet, ami van. Így hát beültem a tanfolyamra és elkezdődött az utazásom. Ami azóta is tart. Az út azóta sokkal simább. Teljesen megtaláltam önmagam és választ kaptam azokra a kérdésekre melyek gyermekként is foglalkoztattak. 

Láttam, hogy a családom mind férfi, mind nőtagjai mennyire szenvednek. Egyik sem boldog sem a házasságában, sem a munkájában. Láttam, hogy a nagyszüleim, hogy öregednek és halnak meg, úgy hogy közben az életüknek azon túl, hogy nemzettek 3 gyereket nem sok értelme volt. Az életről magáról nem tudtak semmit. Éreztem, hogy az életnek ennél többnek kell lenni, mint hogy megszületünk, tanulunk, aztán munkát vállalunk, szerelembe esünk, családot alapítunk, megöregszünk és aztán meghalunk. 

Jógában is és más helyen is hallottam, azonban leginkább a jóga szemléletéből fogott meg a lélek fejlődése. A lélek fejlődni jön a földre. A fejlődés a tapasztalások által történik. Mindaz, ami velünk történik, azt hívtuk be az életünkbe. És az, hogy tudatlanok vagyunk, nem mentség semmilyen cselekedetünkre. A cselekedeteinkkel "karmát" teremtünk. A jó cselekedettel jó karmát, a negatívval rosszat. Emlékszem, hogy az nő, akivel a férjem megcsalt évekkel később megkeresett írásban. Hogy látta, hogy mivel foglalkozom (a spirituális dolgokra gondolt) és biztosan én átkot küldtem rá, mivel a nem eshet teherbe, nem szülhet gyermeket az imádott férfinak. Mivel nem ismeri az Univerzális törvényeket, nem tudhatta, hogy mindez valószínű annak az eredménye, amit ők akkoriban tettek. Az önismeret által a cselekedeteink tudatossá válnak és jobban figyelünk arra, hogy hogyan bánunk másokkal.  

A fejlődést természetesen nem csak fájdalmas tapasztalásokon keresztül tehetjük meg. Azonban a legtöbb ember, csupán ekkor ébred fel. Ekkor jövünk rá, hogy nem az a valóság, amit eddig elhittünk és hogy nem a test vagyunk. Nem csak ez az egy életünk van. És, hogy kik is vagyunk valójában? Te ki vagy valójában? Talán itt az idő, hogy elkezd megismerni magad. Ez egy olyan utazás, ahol valóban nem a cél a lényeg, hanem, hogy élvezzük. Sokszor én is amikor azt hittem, hogy már ismerem magam, egy újabb és újabb oldalam mutatkozott meg. Az önismeret és a fejlődés ebben az életben a halállal ér véget. A halál pedig nem a vég. 

Programjaimról itt értesülhetsz, vagy iratkozz fel hírlevélre: www.istarkapuja.com

Namaste Zia