Közel 10 éve járok önismereti, spirituális úton és fejlesztem magam. Rengeteg könyvet elolvastam, előadást meghallgattam és önfejlesztő és segítő módszert sajátítottam el. Jelenleg jógaoktató, meditációs trénert, tanító és gyógyítóként működöm főleg. Mindazt, amit az elmúlt 10 évben elsajátítottam és megtapasztaltam a saját bőrömön, azt szeretném átadni az engem olvasóknak ebben a blogban. Szeretnék gyakorlati útmutatásokat adni. Megosztok saját történeteket és nagyon örülnék, ha te is hozzá szólnál egy egy témához. 
Hogy mi vitt rá, hogy erre az útra lépjek? Már kisgyermekként más voltam mint a többiek. Úgy éreztem, hogy a korombeli társaim nem értenek meg és sokkal jobban kedveltem az idősek társaságát. Én magam is nagyon komoly kislány voltam. Kb. már 4 éves koromban megtanultam olvasni és szinte faltam a könyveket. Figyeltem a családom nőtagjait és láttam, hogy nem boldogok. Azonban akkor még nem tudtam, hogy a családi mintákat másolva éljük az életünk. Engem is elért a szerelem szele és az első igaz szerelmemmel 20 évesen összeköltöztem.
Amíg nem tisztítjuk ki és rakjuk rendben a családi mintáinkat, addig a hasonló a hasonlót vonzza. Még akkor nem nem foglalkoztam ilyen dolgokkal. A párom édesapja is és az enyém is alkoholista volt. Egyikünk sem kapott pozitív apaképet. Ez nála azt eredményezte, hogy nem tudott a férfi teremtő erejéhez kapcsolódni és gyakran előjött rajta a depresszió. Én pedig függtem tőle és azt vártam, hogy megkapja tőle azt a szeretetet, amit édesapám nem tudott nekem megadni. Nyolc évig nyűttük egymást, mire az égiek hozták el számunkra a megoldást. Az akkor már férjem bele szeretett egy kolleganőjébe és őt választotta. Utólag derült ki, hogy már akkor fél éve tartott a kapcsolatuk. Ami leginkább megviselt, az a párom őszintetlensége. Lelkileg teljesen szétestem és mivel a függőségem tőle erősen kötött, ennek a szálnak az eltépése mérhetetlen fájdalmat okozott bennem lelkileg. Még így is teljesen összetörve, sikerült megismerkednem egy Érdi fiúval és így kerültem Pécsről, először Érdre, majd Budapestre.
Ekkor egy véletlen telefonszám elírásával megismerkedtem egy szegedi táltos fiúval. Az égiek ekkor vették át az "irányítást" az életem felett. A fiú meghívott magához vendégségbe egy hétvégén. A mestere éppen azon a hétvégén tartott reiki tanfolyamot. Én teljesen szétesve, lelkileg összetörve úgy éreztem, hogy bármi is ez, ennél már csak jobb lehet, ami van. Így hát beültem a tanfolyamra és elkezdődött az utazásom. Ami azóta is tart. Az út azóta sokkal simább. Teljesen megtaláltam önmagam és választ kaptam azokra a kérdésekre melyek gyermekként is foglalkoztattak.
Láttam, hogy a családom mind férfi, mind nőtagjai mennyire szenvednek. Egyik sem boldog sem a házasságában, sem a munkájában. Láttam, hogy a nagyszüleim, hogy öregednek és halnak meg, úgy hogy közben az életüknek azon túl, hogy nemzettek 3 gyereket nem sok értelme volt. Az életről magáról nem tudtak semmit. Éreztem, hogy az életnek ennél többnek kell lenni, mint hogy megszületünk, tanulunk, aztán munkát vállalunk, szerelembe esünk, családot alapítunk, megöregszünk és aztán meghalunk. 
Jógában is és más helyen is hallottam, azonban leginkább a jóga szemléletéből fogott meg a lélek fejlődése. A lélek fejlődni jön a földre. A fejlődés a tapasztalások által történik. Mindaz, ami velünk történik, azt hívtuk be az életünkbe. És az, hogy tudatlanok vagyunk, nem mentség semmilyen cselekedetünkre. A cselekedeteinkkel "karmát" teremtünk. A jó cselekedettel jó karmát, a negatívval rosszat. Emlékszem, hogy az nő, akivel a férjem megcsalt évekkel később megkeresett írásban. Hogy látta, hogy mivel foglalkozom (a spirituális dolgokra gondolt) és biztosan én átkot küldtem rá, mivel a nem eshet teherbe, nem szülhet gyermeket az imádott férfinak. Mivel nem ismeri az Univerzális törvényeket, nem tudhatta, hogy mindez valószínű annak az eredménye, amit ők akkoriban tettek. Az önismeret által a cselekedeteink tudatossá válnak és jobban figyelünk arra, hogy hogyan bánunk másokkal. 
A fejlődést természetesen nem csak fájdalmas tapasztalásokon keresztül tehetjük meg. Azonban a legtöbb ember, csupán ekkor ébred fel. Ekkor jövünk rá, hogy nem az a valóság, amit eddig elhittünk és hogy nem a test vagyunk. Nem csak ez az egy életünk van. És, hogy kik is vagyunk valójában? Te ki vagy valójában? Talán itt az idő, hogy elkezd megismerni magad. Ez egy olyan utazás, ahol valóban nem a cél a lényeg, hanem, hogy élvezzük. Sokszor én is amikor azt hittem, hogy már ismerem magam, egy újabb és újabb oldalam mutatkozott meg. Az önismeret és a fejlődés ebben az életben a halállal ér véget. A halál pedig nem a vég.
Programjaimról itt értesülhetsz, vagy iratkozz fel hírlevélre: www.istarkapuja.com
Namaste Zia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése