Miért olyan nehéz az elengedés?

Dr. David R. Hawkins: Elengedés című könyve alapmű kéne, hogy legyen minden ember számára. Csodálatosan leírja az elengedés mechanizmusát, ami nagyon sokat segít a hétköznapi életben. Valamint a boldogság elérésében. 

Azt tapasztaltam magamnál is és a pácienseimnél is, hogy az elengedés, bármiről és bárkiről is legyen szó, nem mindig könnyű. Ennek az egyik oka a ragaszkodás. A ragaszkodás pedig a túléléshez kapcsolódik, ami belénk van táplálva. Szükségleteink kielégítését önmagunkon kívül keressük, amitől sérülékenynek érezhetjük magunkat. A sérülékenységet pedig gyengeségnek tekintjük. Ezért mindent elkövetünk annak érdekében tudatosan, vagy tudat alatt, hogy ellenálljunk az elengedésnek.

Amit viszont nem tudunk, hogy a ragaszkodás, vagyis az elengedés hiánya a szenvedés egyik formája. Ha továbbra is ragaszkodsz bármihez, bárkihez, akkor szenvedni fogsz. Ez elkerülhetetlen addig, míg másképp nem döntesz. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nem szeretek szenvedni. Az agyunk tele van futó programokkal, mintákkal és ezek között megtalálható bármilyen furán is hangzik a szenvedésvágy is. Az elme számára a ragaszkodás egyfajta kontroll is, amitől fél megválni. 

Az elengedést leginkább az önátadás segíti. Hogy mit is jelent az önátadás? Nos ez a másik félelmetes dolog az elme számára. Mivel az önátadásban nincs kontroll. Minden ismeretlen és kiszámíthatatlan, ami az elme másik halála. Kész attól az ember úgy érzi, hogy lefagy a rendszer. Pedig enélkül nem fog menni. Mit lehet ilyenkor tenni? 

Saját magamon tapasztaltam, hogy bármihez is ragaszkodom, azt akkor tudom elengedni, amikor már nagyon szenvedek. Legyen szó, egy elképzelésről, vagy egy tárgyhoz, utazáshoz, való ragaszkodásról. Talán te is észrevetted azt, hogy amikor eljutsz odáig, hogy már mindent megtettél és teljesen "tehetetlennél" válsz, akkor tudod azt mondani, hogy oké, akkor legyen meg az "Ég, Isten" akarata. Amint eljutunk idáig, akkor meg tud történni az elengedés. 

Az elengedés nagyon fontos a kapcsolatainkban is. Akár, ha szakítunk, akár ha meghal egy számunkra kedves személy, fontos megadni magunknak a gyász időszakát. Ez az elválásokra is vonatkozik. Egy szakítás nagyon hasonlít a halálhoz. Az illető kilép az életünkből és vagy eltűnik teljesen vagy átalakul a kapcsolatunk. Az az egy éves gyászidő arra vonatkozik, hogy újra éljük vele minden évszak emlékét és elsiratjuk. 

Amikor kérünk az Univerzumtól és szeretnénk valamit létrehozni, megteremteni, akkor szintén fontos az elengedés. Itt a legtöbbször, akadály lehet az a hit hiánya. Hozzá szoktunk, hogy ha valamire vágyunk, akkor azt azonnal kapjuk meg és úgy, ahogy azt mi elképzeltük. Ha ez nem történik meg, akkor görcsössé válunk. Valaminek a megteremtéséhez szintén szükséges az önátadás. Nem én akarjam csinálni. Hanem kérjem és engedjem át az Univerzumnak, Teremtőnek, ki hogy hívja. Kell, hogy higgy és bízz abban, hogy a kérésed valóra válik. Természetesen vannak  lépések, amiket meg kell tenni, hisz a sült galamb nem repül a szánkba. Azonban ezek a lépések, legyenek könnyedek és örömteliek. Függetlenül attól, hogy mi lesz az eredmény, sőt a legjobb az, ha levesszük a fókuszt a végeredményről. Ahogy a bölcs is mondja, nem a cél a fontos, hanem az út, amit odáig megtettél és élvezd az út minden egyes lépését. 

Az elengedést nagyon jól lehet gyakorolni meditációban. A vipassana meditáció különösen alkalmas erre. Ha úgy érzed, hogy van mit fejlődnöd az elengedés terén, akkor örömmel várlak október 27.-én szombaton egy egész napos vipassana csend meditációs napra, ahol a fókusz az elengedés lesz. Az is részt vehet a programon, aki még soha nem próbálta a vipassana meditációt. Jelentkezés, nálam a mudrazia@gmail.com címen. 

Namaste Zia   

Hogyan válj modernkori Istennővé?

Miért fontos, hogy nőként találkozzunk a bennünk élő Istennői minőségekkel? Mielőtt az Istennő papnőjévé váltam volna és elindultam volna az Istennő útján, sosem gondoltam végig, hogy mit is jelent nőnek lenni. Amikor tudatosan végig jártam a nőiség beavatási ösvényeit. Magamhoz vettem az erőt, amivel nem is gondoltam, hogy rendelkezem, akkor éreztem meg, hogy valójában mit jelent nőnek lenni.

A mai világban nem tanítják sehol meg a nőknek, hogy a felnövekvésünkkel, hogyan éljük meg a nőiség beavatási kapuin való áthaladást. Hogyan váljunk tudatos, érett, bölcs nővé és támogassuk ebben egymást. Nincs már, ki elmesélje a történeteket, ahogy régen a tűznél a törzs öregjei megtették. Hogy mik is ezek a beavatási kapuk, milyen életszakaszhoz kötődnek?

Az első, amikor a kislány felnő, elcsöppen az első holdvére. Régen ezt az alkalmat az anyák büszkén ünnepelték a lányaikkal.  A menstruációs vér szentnek számított, varázserőt tulajdonítottak neki. A lányok büszkék voltak, amikor megjelent az első menstruációjuk, érezték, hogy valami megváltozott bennük. A mai világban a menstruációról néha beszélni is szégyen és a lányokat a szülők onnantól fogva még jobban féltik.

A következő beavatási kapu a szüzesség elvesztése. A kislány ekkor már teljesen felnőtté, éretté vált. A szexualitásnak a mai napig nincs kultúrája. Sehol sem tanítják, így a legtöbb fiatal a pornófilmekből tanul. Az egyik legjobb út a szexualitásban való kiteljesedéshez a tantra. Ahol megtanuljuk a teljes megnyílást egymás felé és tiszteletet, jelen lenni a kapcsolódásban.

A harmadik kapu, amikor a nő életet ad egy gyermeknek. Az anyává válás hatalmas transzformációs folyamatot indít el a nőben, minden szinten. A mai világban ekkor válik a legnehezebbé a nők helyzete. Hisz helyt kell állnia dolgozó nőként, feleségként és anyaként. A legtöbb nő mindenhol maximálisan szeretne megfelelni és helytállni. Azonban ez szinte lehetetlen.

A negyedik kapu az öregedés, a menstruációs vér elapadásával a nő úgynevezett bölcs asszonnyá érik. Régen a törzsekben ők voltak a vének tanácsának tagjait, akiket tisztelet övezett. Mára az öregedés félelmet kelt, szégyen és az idősek legtöbbje kirekesztetté válik.

Ezeknek az életciklusoknak a nem jól megélése sok traumát okozhat. A legtöbb nőnek nincs kivel megbeszélnie nőiségéhez kapcsolódó problémáit és nincs körülötte egy támogató kör. Ezért is fontos, hogy újra kapcsolódjunk egymáshoz, mint annak idején a törzsekben és szerető együttérzéssel forduljunk egymás felé. Segítsük egymás gyógyulását. Ezért is 2018. január 17.-én indítok útjára egy új női csoportot. A hogyan válj modernkori Istennővé címmel. Addig is még december 20.-án párkapcsolat témán dolgozunk, közös meditációval a Magnetházban. Mindezekről és az egyéni oldásokról hírlevélben értesülhetsz, amire feliratkozni a maatiz@gmail.com címen lehet.

Namaste Zia