Dr. David R. Hawkins: Elengedés című könyve alapmű kéne, hogy legyen minden ember számára. Csodálatosan leírja az elengedés mechanizmusát, ami nagyon sokat segít a hétköznapi életben. Valamint a boldogság elérésében.
Azt tapasztaltam magamnál is és a pácienseimnél is, hogy az elengedés, bármiről és bárkiről is legyen szó, nem mindig könnyű. Ennek az egyik oka a ragaszkodás. A ragaszkodás pedig a túléléshez kapcsolódik, ami belénk van táplálva. Szükségleteink kielégítését önmagunkon kívül keressük, amitől sérülékenynek érezhetjük magunkat. A sérülékenységet pedig gyengeségnek tekintjük. Ezért mindent elkövetünk annak érdekében tudatosan, vagy tudat alatt, hogy ellenálljunk az elengedésnek.
Amit viszont nem tudunk, hogy a ragaszkodás, vagyis az elengedés hiánya a szenvedés egyik formája. Ha továbbra is ragaszkodsz bármihez, bárkihez, akkor szenvedni fogsz. Ez elkerülhetetlen addig, míg másképp nem döntesz. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nem szeretek szenvedni. Az agyunk tele van futó programokkal, mintákkal és ezek között megtalálható bármilyen furán is hangzik a szenvedésvágy is. Az elme számára a ragaszkodás egyfajta kontroll is, amitől fél megválni.
Az elengedést leginkább az önátadás segíti. Hogy mit is jelent az önátadás? Nos ez a másik félelmetes dolog az elme számára. Mivel az önátadásban nincs kontroll. Minden ismeretlen és kiszámíthatatlan, ami az elme másik halála. Kész attól az ember úgy érzi, hogy lefagy a rendszer. Pedig enélkül nem fog menni. Mit lehet ilyenkor tenni?
Saját magamon tapasztaltam, hogy bármihez is ragaszkodom, azt akkor tudom elengedni, amikor már nagyon szenvedek. Legyen szó, egy elképzelésről, vagy egy tárgyhoz, utazáshoz, való ragaszkodásról. Talán te is észrevetted azt, hogy amikor eljutsz odáig, hogy már mindent megtettél és teljesen "tehetetlennél" válsz, akkor tudod azt mondani, hogy oké, akkor legyen meg az "Ég, Isten" akarata. Amint eljutunk idáig, akkor meg tud történni az elengedés.
Az elengedés nagyon fontos a kapcsolatainkban is. Akár, ha szakítunk, akár ha meghal egy számunkra kedves személy, fontos megadni magunknak a gyász időszakát. Ez az elválásokra is vonatkozik. Egy szakítás nagyon hasonlít a halálhoz. Az illető kilép az életünkből és vagy eltűnik teljesen vagy átalakul a kapcsolatunk. Az az egy éves gyászidő arra vonatkozik, hogy újra éljük vele minden évszak emlékét és elsiratjuk.
Amikor kérünk az Univerzumtól és szeretnénk valamit létrehozni, megteremteni, akkor szintén fontos az elengedés. Itt a legtöbbször, akadály lehet az a hit hiánya. Hozzá szoktunk, hogy ha valamire vágyunk, akkor azt azonnal kapjuk meg és úgy, ahogy azt mi elképzeltük. Ha ez nem történik meg, akkor görcsössé válunk. Valaminek a megteremtéséhez szintén szükséges az önátadás. Nem én akarjam csinálni. Hanem kérjem és engedjem át az Univerzumnak, Teremtőnek, ki hogy hívja. Kell, hogy higgy és bízz abban, hogy a kérésed valóra válik. Természetesen vannak lépések, amiket meg kell tenni, hisz a sült galamb nem repül a szánkba. Azonban ezek a lépések, legyenek könnyedek és örömteliek. Függetlenül attól, hogy mi lesz az eredmény, sőt a legjobb az, ha levesszük a fókuszt a végeredményről. Ahogy a bölcs is mondja, nem a cél a fontos, hanem az út, amit odáig megtettél és élvezd az út minden egyes lépését.
Az elengedést nagyon jól lehet gyakorolni meditációban. A vipassana meditáció különösen alkalmas erre. Ha úgy érzed, hogy van mit fejlődnöd az elengedés terén, akkor örömmel várlak október 27.-én szombaton egy egész napos vipassana csend meditációs napra, ahol a fókusz az elengedés lesz. Az is részt vehet a programon, aki még soha nem próbálta a vipassana meditációt. Jelentkezés, nálam a mudrazia@gmail.com címen.
Namaste Zia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése