Kilépés a szenvedésből

Sziddhárta herceg felismerte, hogy hiába gazdag és van 1 gyönyörű felesége, gyermeke mégsem boldog. Látta, hogy az emberek szenvednek, teljesen mindegy, hogy öreg, szegény, gazdag és így indult el az ő útkeresése a megvilágosodásig. 

Buddhaként lejegyezték a tanításait és ma, akik a vipassana meditációt gyakorolják, végig járva az ő útját esélyt kapnak arra, hogy kilépjenek a szenvedésből. És még ha nem is látják be sokan vagy jutnak el erre a felismerésre. A tény azonban ott van az életük történéseiben, az életük minőségében és a mindennapi küzdelmeikben, hogy igen, szenvednek. 

Végig jártam és tanultam egy rakás alternatív terápiát, aminek a célja szintén az lett volna, hogy javítsak az életemen a gondolataim és cselekedeteim megváltoztatásának segítségével. Ideig- óráig működtek is és boldognak éreztem magam. Azonban, amit én is felismertem magamnál vagy a saját pácienseimnél, hogy ha éppen a terapeuta nincs kéznél és nem érzik jól magukat, akkor nem tudnak mihez kezdeni. Számomra ami valódi áttörést hozott az a meditáció. 

A vipassana meditáció abban különbözik más meditációktól, hogy valóban ott a példa, Buddha és az ő tanítása, ő végig járta az utat. Itt nem neked kell kitalálni, hogy mit tegyél, hanem végig a tanítás segítségével mind otthon, mind közösségben tudod végezni a meditációt. Amikor éppen nem vagy jól nem kell mástól segítséget kérned, hanem ott a technika, "csak" tenned kell. Másfél évvel ezelőtt hallottam én is először a vipassanáról, mint azóta megtudtam ennek is több ága van. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam Klárira, akinél elkezdtem tanulni. Klári mélységes nagy türelemmel és megértéssel fordul minden ember felé. Valóban ott van benne a buddhisták együttérző és elfogadó lénye. A jóga tanáraimon kívül ő az első olyan tanító, aki olyan módon él, amit tanít. Először pár órás ülő és járó meditációkra jártam. Majd jött az első egynapos program és végül az első 3 napos, ebből egy év alatt többön is részt vettem. A legnagyobb áttörést Klári tanítója, aki Oxfordban tanít és szerzetes, tiszteletreméltó Dhammasami vezetésével tavaly szeptemberben az első 10 napos elvonulás adta.

Ezeken az elvonulásokon az egyik meghatározó és ami az igazi terápiás lényegét adja úgy érzem, az a nemes csend. A legtöbb ember szinte képtelen arra, hogy akár 1 órát csendben legyen, nemhogy egy egész napot vagy 3 napot. Ezért is olyan mély a hatása a meditációnak. Ebben a csendben olyan dolgok jönnek felszínre és kerülnek napfényre, amik a mindennapi rohanásban az elme folytonos párbeszéde mellett nem jelenhetne meg. Természetesen, akiben nagy mély lelki fájdalmak jelennek meg, vagy nem tud mit kezdeni a felszínre jött érzelmeivel, az a úgynevezett interjúra mehet az elvonulás vezetőjéhez. 

Az első 3 napos elvonulás többet adott nekem, mint akár bármilyen 1 hónapos terápia. És ettől még persze a terápiák jók és szükség van rájuk. Amit megfogalmaztunk egy kis csapattal, akikkel együtt tanulunk vipassana "tanárnak" ez lett a motiváló mottónk: MEDITÁCIÓT MINDENKINEK! Fontos a mindennapi vagyis rendszeres meditáció, mert semmi más nem tudja megadni azt a hatást, amit a meditáció. Többek között amit mindenki tud és ismer, a stresszcsökkentést, bár ez a jógára is igaz. Emellett fiatalít, serkenti az agyat, nyugtatja a szívet, beállítja a vérnyomást és sorolhatnám még, mivel kb. 90 féle pozitív hatással rendelkezik. 

A buddhizmus egyik fő tanítása az együttérzés. Ha ezt el tudjuk sajátítani a mai világban ez egy óriási adomány. Akár másokkal és magunkkal ha együttérzőbbek, kedvesebbek tudunk lenni, akkor a kapcsolataink jobbá válnak. Az életben az egyik kulcs a boldogsághoz az emberi kapcsolataink. Amikor valóban el tudjuk engedni az ítélkezés mentességet, gyűlölködést, versengést, akkor valami hihetetlen mód alakulnak át a kapcsolataink. Én ezt mostanában érzem és végtelenül hálás vagyok. 

     

A leboruláshoz alázatra van szükség. Az alázatos ember egoja jóval csendesebb és kisebb. Az alázat nem egyenlő a gyengeséggel. Sőt hatalmas erő van benne. Hosszan írhatnék még a meditáció hatásairól, azonban az igazi, amikor elkezdjük megtapasztalni. Hamarosan elindítom az első meditációs csoportot. Addig is csak gondoljuk végig, mennyire más lesz a világ, amikor a legtöbb ember meditál és végre mély kapcsolódásaink alakulnak ki. Amikor egymást segítjük, szívből, elvárásoktól mentesen és szeretjük. Én már most boldog vagyok, hogy 1 ilyen közösség része lehetek. És egyre több helyre juttatjuk el a meditációt, kezdve a gyerekeknél. Iskolákban, cégeknél, szállodákban, stb. 

Namaste Zia

www.istarkapuja.com 

   

A hit ereje

Ha a hitről kezdek el beszélni vagy írni, talán a legtöbb embernek elsőre a vallási hit jut eszébe és rögtön le is húzta a rollót. Márpedig a hétköznapi életben szükség van a hitre. Nagyon sokan élnek úgy, hogy nem hisznek semmiben, még magukban sem és az életük üres, céltalan. 

A csodák tanítása című könyv arra inspirál, hogy tanuljunk meg hinni, ami által csodák történhetnek az életünkben. Számomra a könyv kissé töménynek bizonyult, azonban szerencsére találkoztam Marianne Willimson: Visszatérés a szeretethez című könyvével, ami emészthetőbbé tette a fent említett könyvet. Ebből szeretnék idézni, mivel engem is nagyon megérintett. És én előtte azt hittem, hogy hiszek valamiben, valakiben, akit jobb szeretek Teremtőnek hívni. Azonban ez az idézet ráébresztett arra, hogy az én hitem ködbe veszett. 

"Bízni abban az erőben, amely az univerzumot mozgásban tartja - ez a hit. A hit nem vak, a hit látnok. A hit azt jelenti, bízunk abban, hogy az univerzum a mi oldalunkon áll és tudja mit csinál. A hit az a pszichológiai tudatosság, hogy létezik egy erő, amely a jó érdekében munkálkodik, és mindig minden dimenzióban működik. Ezt az erőt a közvetlen irányításra tett kísérleteink csak megzavarják. Ha azonban átadjuk neki magunkat, akkor a mi érdekünket szolgálja. Hit nélkül csak kétségbeesetten próbálkozunk, hogy irányítsuk azt, amit nem a mi dolgunk irányítani, és javítsunk azon, ami nem a mi dolgunk javítani. Pedig amit irányítani próbálunk, az sokkal jobban működne nélkülünk, és amin javítani igyekszünk, azt sohasem leszünk képesek megjavítani. Hit nélkül csak az időt vesztegetjük." 

Ami ahhoz szükséges, hogy az irányítást el tudjuk engedni, az az átadás, megadás és ehhez szükséges a hit. Itt van a kulcs. Az ego irányítani akar, mivel ő így működik, a biztonságra törekszik és arra amit ismer. Ha viszont így éljük az életünket és csak azt hisszük el, amit látunk, kézzel foghatunk, akkor lemaradunk a csodákról. Emlékszel gyerekként milyen volt játszani, átlépni meseországba és belefeledkezni egy ebbe a másik világba? Bár felnőttünk, azonban ez a világ létezik, egy világ, ami szemmel nem látható és ahol bármi lehetséges. Ahol te bárki lehetsz és bármit megtehetsz. 

Biztosan te is hallottál csodaszámba menő gyógyulásról történeteket? Vagy például nőkről, akiknek papírja van arról, hogy nem lehet gyereke és azóta 2 is született? Tehát, ha szükséged van bizonyítékra a csodákat illetően, akkor csak néz körül. És ha úgy gondolod, hogy ez mindenki mással megtörténhet, de bizony veled nem, akkor van egy jó hírem. A mindenkibe te is bele tartozol. 

A legtöbb ember akkor kezd el csodáért imádkozni és feladni az irányítást, amikor valami trauma vagy tragédia történik vele. Azonban ezt nem kéne megvárni. Hinni már most is elkezdhetsz. Ha másban nem is, de abban lehet hinni, hogy ez a világ és az emberi test is olyan tökéletes, olyan jól ki lett találva és működik. Aki mindezt megalkotta az vigyáz a te életedre is összetartja. Azonban mielőtt újra összerakja előfordulhat, hogy előbb a nem működő részeket leszakítja róla. Ilyenkor szoktunk kétségbe esni. Amikor ragaszkodunk dolgokhoz, emberekhez és büntetésként éljük meg, ha elvesznek, eltűnnek és hibáztatjuk Istent vagy bárkit, hogy elvette tőlünk. 

Senki semmit és senkit nem vehet el tőled, ami valóban a tiéd. Ha végig gondolod ezt, akkor rá fogsz jönni, hogy ami valóban a tiéd az mindig is ott maradt, aki igazán szeretett az veled maradt. A hit erőt és nyugalmat ad. A hittel valóban hegyeket tudunk megmozgatni és bármire képesek lehetünk. És hogy, hogyan fogjunk neki a hitnek? Először azzal a lépéssel, hogy tudatosítom, ember vagyok és az egom irányít. Aztán azt kérem, akár az univerzumtól, teremtőtől, bárkitől, aki neked kedves, hogy segítsen és töltsön meg az erejével, szeretetével, békéjével, mert te ezt választod. Add át magad egy nagyobb "hatalomnak". Engedd, hogy a szíved betöltse a béke és a  hála érzése. Kérd minden nap és kérd azt is, hogy vezessen, az intuíciódon, megérzéseiden keresztül. 

Tedd meg pár napig, hogy nem te akarod kitalálni, hogy mi legyen, merre menj, mit csinálj és hogy a kapcsolataid merre tartsanak. Helyezd magad Isten vagy az univerzum kezébe és hagyd, hogy megtörténjenek a csodák. Én úgy érzem, hogy haza találtam. Azzal, hogy újra felélesztettem magamban a hitet, megszűnt az ellenállásom azzal szemben, hogy itt keljen éljek a földön. Alázat és elfogadás költözött a szívemben az élettel szemben. Jelen vagyok minden egyes pillanatban és óriási boldogság van bennem. Pedig az életem, ha kívülről nézem, a kritikus ego szemével, nem tökéletes. Azonban ez most így van jól és minden változik, pillanatról, pillanatra. Van egy ima, ami szintén segíthet: Kérlek Teremtőm, változtasd meg azt, mi megváltozhatatlan, változtass engem olyanná, ami megváltoztatja ezt a helyzetet. Köszönöm. És ez így van.       

Namaste Zia

www.istarkapuja.com