A tavalyi évben teljesen buliból vittem csak ki egy jógatábort Szicíliára, mivel még én sem voltam ott és jött 1 lehetőség.
Egy kicsi falucskában szálltunk meg és ott mentek reggel és este a jógaórák, a kettő között pedig mindenki maga rendelkezett a szabad idejével. Voltak olyan napok is, amikor pedig voltak meghirdetett fakultatív programok.
Ekkor még nem beszéltem egy kukkot sem olaszul, azonban a helyi emberek, olyan kedvességgel vettek körül, hogy nagyon mélyen megérintették a szívem. Az a hölgy, aki a villa "gondnokaként" segített minket, istenien főzött és minden földi jóval ellátott minket. Életemben először ott ettem kardhalat. A házi kosztnál, pedig nincs jobb, mert abban a szíves is benne van az ottan nőknek. Az igazi mammák. :-)
Majd elkezdtem olaszul tanulni tavaly november óta és rájöttem, hogy magába a nyelvbe is szerelmes vagyok. Az ételeiket imádom. Bár tudom, hogy a Szicíliaiak nem tartják magukat olasznak. Sőt még a Nápolyi párom is kikérte magának, én most egybe veszem őket. Az olasz imádatomnak köszönhetően egy nyelvtanulós oldalon ismerkedtem meg Beniamoval, aki Puglia tartományban él. Alberobello mellett, ami a világörökség része és ezekről a kis házakról, amiket trulliknak hívnak, híres. Beni meghívott magához és én ki is mentem hozzá júniusban. Egyszerűen imádtam. Beni a tenyerén hordozott végig és mindent megmutatott, amit csak lehetett abban a pár napban. A legjobb éttermekbe vitt el, bármit kértem azonnal hozta. Egyszerűen kész voltam.
Közben közeledett az idei tábor időpontja. Én nem bírom a nagy meleget és a tömeget, ezért is választottam a szeptemberi időpontot és ez már marad is a jövőre nézve. Most 10 napot töltöttünk úgy kint, hogy az első 2 és fél nap az rögtön programokkal, látnivalókkal indult. Rögtön ahogy Palermoban leszálltunk egy pisztácia fesztiválra indultunk Raffadaliba. A Szicíliai pisztácia nagyon híres és isteni finom, mindenkinek ajánlom, aki szereti. Sajnos az utolsó napra sikerült megérkeznünk és már kevés portékával tudtak szolgálni a kiállítók.
Másnap indultunk a híres Templomok völgyébe Agrigentoba, ami az egyik legszebb ókori látványosság. A Condordiai templom szinte teljes egészében megmaradt és megint csak a világörökség részévé vált. Agrigento ma Olaszország egyik legszegényebb települése, azonban az ókorban egy virágzó város állt itt. Olyan hatalmas város, aminek egy részét a mai napig nem tárták még fel a leírások szerint. 
Tovább haladtunk Szicília legkülönlegesebb természeti képződményéhez a török lépcsőhöz. Ez egy több száz méter hosszú lépcsőzetes sziklafal. A nevét onnan kapta, hogy a múltban a török kalózok ide kötötték ki a csónakjaikat. Itt megálltunk fürdőzni is, ugyanis szeptemberben itt még 28-32 fok is van. A 10 nap alatt csokibarnára sültünk. Innen Comisoba vettük tovább az irányt, ahol egy sztupát néztünk meg, ami kimondottan egy béke sztupa.
Másnap egy nagy római villát, palotát, ami a világ egyik leggazdagabb és szélesebb körű épségben maradt mozaikgyűjteményével rendelkezik. Így szintén a világörökség részévé vált. A villához tartozó kis épületben ahol étterem és ajándékbolt található megebédeltünk. Itt az egyik standnál a fiú mondta, hogy ad nekünk plusz egy csokit ajándékba, ha az összes lánytól kap puszit. Nagyon cuki volt és boldog, kapott puszit, mi pedig isteni csokit. 
Utána "kötöttünk" ki Lascariban a táborunk fő helyszínén, a kisbuszunkkal, akinek a sofőrje Stefano, nagyon sokszor megnevettetett bennünket. Itt leszámítva a szervezési ziccert, a szállás körül, amikor helyreállt a rend és mindenki lenyugodott, végre tudtuk élvezni a nyaralást, a jógát, a tenger zúgását, a napfényt, a finom ételeket. Itt is mindenki nagyon kedvesen fordult felénk. Egy bácsi minden reggel sétáltatta a kutyust és megállt, nézte egy kicsit, ahogy jógázunk és odaköszönt. Nem lehet leírni szavakkal, valóban az ottani hely energiáját az emberek kedvességét.
Közel voltunk Cefalúhoz, ezért egyik nap ide is elvonatoztunk. Ez is egy ősi város Palermo megyében, Szicília legnagyobb turista látványosságai közé tartozik. A város leghíresebb nevezetessége a katedrális, melyet 1131-ben kezdtek el építeni II. Roger parancsára, aki megmenekült egy tengeri viharból és ezért a Szűzanyának szentelte ezt a templomot a megmenekülésének hálájából.
Ő az a bizonyos katedrális.
Lascariban 6 napot töltöttünk és utána innen mentünk tovább Castelbuonoba, ami ahogy a nevében is benne van egy kastély körül épült városka, a hegyek által körbe ölve. Közben végig isteni finom ételeket ettünk, igazi pizzát, rizottót, édességeket. Van az a mondás, hogy dolce vita, az az édes élet. Azt mondják, hogy az olaszok tudják, hogy mit is jelent élni, élvezni az életet. Ezt tanulhatjuk többek között tőlük és a kedvességet és nyugalmat.
A kinti szervező által összehozott faültetés után egy olyan farmra voltunk hivatalosak, ahol csacsikkal gyógyítanak sérült és beteg gyerekeket. Maga a tulajdonos házaspár is azért hozta létre, mert van egy sérült kislányuk. A tulajdonos Claudio egy igazi sámán és csacsisuttóg volt. Annyira fantasztikus ember, végtelen béke sugárzott belőle és kedvesség. Itt mi is kipróbálhattuk a csacsiringatást. Számomra ez vált a legnagyobb élménnyé az összes közül. Engem az ottani emberek kedvessége az teljesen lenyűgöz. Tudom, hogy ott is vannak rossz vagy gonosz emberek és igen ott a maffia is, azonban mi ilyennel nem találkoztunk.
Végül utolsó nap utunkat Palermo sétáló utcájával zártuk, amire kiderült 2 óra kevés, azonban most ennyi jutott. Innen már mentünk is a reptérre. Ha jövőre nem is, azonban vissza fogok még térni Szicíliára.
Még egy kis történelem Szicília szimbóluma a Trinacria, vagyis a 3 lábú nő. Melynek eredete a görög időkre nyúlik vissza. Amikor a hellén hajósok új termékeny területet kerestek és megpillantottak a tengerbe nyúló háromszögbe elhelyezkedő szigetet. Ez volt Szicília.
Röviden ennyi fért bele. Sok élménnyel gazdagodva tértünk haza. Én a lelkem nehezen hívtam vissza. Jövőre májusban Toscána felé vesszük az irányt. Hírek az utazásaimról és a csoportokba való jelentkezésről a weboldalon és a hírlevélben találhatóak.
Namaste Zia
