Gyerekként is már nagyon bölcs és "koravén" gyerek voltam. Szerettem volna kifejezni amit érzek, gondolok, amikor a felnőttek valami fontos megoldandó dologról beszéltek. Azonban szinte minden esetben belém lett fojtva a szó, mondván: -"Gyerek ne szóljon bele a felnőttek dolgába."
Nagyon kevés olyan család van a mai napig, ahol az érzéseket szabadon ki lehet fejezni és ezt tanítják a gyereknek is. A legjellemzőbb példa, hogy egyrészt az érzésekről beszélni férfiként az férfiatlan. A nő pedig, ha ki is fejezni az érzéseit, vagy nem talál megértésre, vagy meghallgatásra. Így gyerekként már belénk rögzül mintaként, hogy az érzéseinket, lehetőleg jó mélyen fojtsuk el, vagy legalábbis ne nagyon beszéljünk róla, vagy csak megfelelő közegben. Bár látszólag nem tűnik drámainak, mégis ezek is a gyerekkori traumák közé sorolhatók.
A negatív minta rögzül és tudat alatt visszük át felnőtt korunkra. Ezek alapján a minták alatt működünk és működtetjük aztán a kapcsolatainkat. Nálunk női mintában a szeretet kimutatása egyrészt a kaján keresztül történt. Anyai nagymama imádta tömni a családot, és jól is főzött szerencsére.
A másik minta a szeret kimutatásának az intimitás, testi érintés, a szex volt. Ezek önmagukban azonban nem állják meg a helyüket. Amellett, hogy tápláljuk a családot a finom étellel és ott van az intimitás, fontos a kommunikáció és az, hogy teret adjunk a másiknak, hogy őszintén és tisztán elmondhassa az érzéseit, hogy meg tudjon nyílni. Ehhez szükséges egy olyan családi megtartó erő, kör, ami segíti a megnyílást. Bízhatunk abban, hogy nem fognak azért ami mondunk vagy teszünk megalázni vagy kinevetni. Azonban nagyon ritka, hogy ez biztosítva lenne.
Márpedig enélkül nem tudunk a saját kapcsolatainkba értéket vinni. A férfi minta apai részről a bántalmazás, anyai oldalról, a férfi aki némán jelen van a családban és biztosítja az anyagi megélhetést. Egyik sem pozitív és követendő minta. Első sorban tudatosítani kell a saját otthonról hozott mintánkat, ami gyerekként belénk vésődött. Ezeket felülírni azzal, hogy elengedjük és helyett új mintát írunk. Lehet, hogy először nagyon nehéz lesz, amikor elkezdünk megnyílni. Azonban, ha ezt a barátainkkal kezdjük, azokkal, akikben bízunk, akkor ott már pozitív visszajelzéseket kapva, bátrabbá válhatunk.
Jogod van kimondani az érzéseidet és hidd el, bármit is érzel, az teljesen rendben van. És tudnod kell, hogy nincs veled semmi baj! Lehet, hogy veled is elhitették gyerekként, hogy valami nem stimmel veled, azonban ez nem igaz. Talán megingott a saját magadban való bizalmad is, azonban most itt az idő, hogy ebből kitörj. Kezd el figyelni az érzéseidet és tekint rájuk végtelen nagy szeretettel és elfogadással. Engedd meg az áramlását az érzéseidnek és keress egy kört, ahol megoszthatod mással a gondolataidat, érzéseidet. Ha te megmered tenni, ezzel segítesz másoknak is, hogy megtegyék. A meglévő párodnak, barátoknak, gyermekednek.
Ha félünk az érzéseinktől, akkor eltaszítjuk azt a leendő társat is, aki ki merné mondani és fejezni. Ezért is lehet, hogy például folyton olyan férfit- nőt vonzunk be, aki képtelen kinyilvánítani az érzéseit. És előbb - utóbb elhagy vagy te taszítod el magadtól. Ha egészséges kapcsolatra vágysz, akkor kezd el meggyógyítani ezt magadban. Fedezd fel a benned rejlő végtelen érző lényt. Nyisd meg újra a szíved. Légy együttérző magaddal és másokkal.
Namaste Zia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése