Hosszú idő után a hétvégén nőiség megszentelő workshopot tartottam, melynek része egy menstruációs szertartás is. Miért is fontos egy ilyen szertartás? Miből áll? A női úton 4 beavatási kapu van, melyek által önmagunkat avatjuk be, nekünk nem kell külső erő ehhez, mint a férfinak.
Az első kapu az amikor a kislány felnőtt nővé érik. Amikor elered az első holdvére. Ezt az ősi asszonyok megünnepelték, azt, hogy a leány felnőtt. Azonban a mai világban a lányt, onnantól fogva jobban féltik. A menstruációs vértől irtózunk, miközben régen szentnek tartották, sőt varázserőt tulajdonítottak neki. Volt, hogy a falu köré így vontak egy védő kört, hogy menstruáló nők jártak körbe, vérüket a földre hullatva. 
Ma a vérmisztérium, ledegradálódott, havi bajjá és ezt adják tovább az anyák a lányaiknak, ami szomorú és fájdalmas. Mert így a kislány soha nem fog tudni felnőni, örülni annak, hogy nővé érett. Anyák, így megfosztjátok lányaitokat a vérnővérségtől, mely összeköt minden nőt. Egy nőt megérteni, támogatni, biztatni egy másik nő tud és a női körök megtartó erejére a mai napig szükség van. Mivel sokszor a tudatlanságból fakadóan már most a kislányok egymást bántják, rivalizálnak az iskolában, kiközösítik, megbélyegzik a másikat támogatás helyett. 
Mert itt vissza kapod az erőt, mert érzed, hogy nem vagy egyedül. Mert ahogy a többiek is elmesélik a történeteiket, rájössz, hogy nem csak te rontottad el és attól, még nem vagy kevesebb, hogy ezt még helyre lehet hozni, meg lehet gyógyítani.
Ezek a szertartások arról szólnak, hogy valóban a történetet újra írjuk a fájdalmas részeket, elengedjük, begyógyítjuk és még ha kislányként nem is ünnepelték meg holdvéred első napját, most itt egy szakrális (szent) női körben erre lehetőség adódik. Innentől fogva megváltozik az egész női lényed. A menstruációddal való kapcsolatod, elmúlhatnak a görcsök, a fájdalmak, vagy beállhat teljesen, ha eddig rendszertelen volt. Nem csak a test, hanem a lélek is gyógyul, visszatérnek leszakadt lélekrészek, melyek a kisebb-nagyobb traumák által váltak le. 
Már pontosan nem emlékszem az én első menstruációs szertartásomra, mert azt még első éves papnőként életem át 2006-ban. Azonban azt tudom, hogy azóta, hogyan változtam át női minőségemben és teljesedtem ki. A falusi, egyszerű családban felnőtt "rút kiskacsából" egy hattyú lett. Az én történetemmel szeretnék motiválni más nőket is arra, hogy merjenek változtatni, kapcsolódni a vérükkel és eljönni egy ilyen női körbe.
A következő beavatási kapu a szüzesség elvesztése. Erről a következő alkalommal írok. A program augusztusban folytatódik, amiről egyenlőre a facebook oldalamon értesülhetsz.
Namaste Zia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése