Mi a Sorskönyv? Vesztes vagy nyertes sorskönyved van?

Véletlenek ugyebár nincsenek? Gyerekkorom óta foglalkoztat a pszichológia. Nagy szerelemem Jung, kár hogy már nem él. 😏 

A napokban akadtam erre a könyvre, ami nagyon sok mindenben felnyitotta a szemem. Évek óta folytatok én magam is alternatív pszichológiai kezeléseket, figyelem a pácienseim életének változását, fejlődését. Miért van az, hogy van akinek könnyen változik az élete, míg van akinek szinte alig, vagy nagyon nehezen? Mik a családi mintáik? Családállítást is tanultam és sok pszichodráma állításon is részt vettem az elmúlt években. Az én életemben van ami nagyon megváltozott, van ami viszont alig. Saját magam figyelem a legjobban. 

Most ez a könyv, amit főleg terapeutáknak írtak, választ adott mindenre. Szeretném kicsit leegyszerűsítve átadni a lényegét. Miért is fontos foglalkozni a saját sorskönyvünkkel, mert hogy ez mindenkinek van. Onnantól fogva, hogy világra jöttünk. Kétféle létezik belőle a nyertes és a vesztes. Nem nehéz kitalálni, hogy kik a nyertesek és kik a vesztesek. Bár ritka az olyan, hogy valaki minden életterületén szárnyal és boldog. A legkeményebb sorskönyvük azoknak van, akik alkoholista vagy más függőségen szenvedő szülőkkel vagy nagyszülőkkel rendelkeznek. Egyszóval én megnyertem, ezt az alkoholista apával. Azonban a jó hír az és erről is szól a sorskönyv analízis, hogy ezeket terápia során, át lehet írni.   

A gyerek 6 éves koráig mindent magába szív mint a szivacs, amit hall a szülőktől, nagyszülőktől, környezetéből. Nincs még szűrője, amin át tudná szűrni, hogy mi az ami valós információ és mi az ami nem. Azonban sokszor a ki sem mondott utasítások is hatnak ránk. A könyv szerint az ilyen pl. a dögölj meg. Na én azzal kezdtem földi pályafutásom, hogy nem várt gyerek voltam. Mint megtudtam, az anyai nagyanyám, el akart vetetni, mivel akkor még szégyen volt házasságon kívül fogant gyermeknek lenni. Na itt jött a dögölj meg számomra először, mint utólag kiderült. Sokáig nem fogadtam el az életem. Évekig vágytam a halálra. Hogy anya ne maradjon szégyenbe, hozzá kényszerült menni apához. Anya áldozat és megmentő lett egy személyben. Ugyanis valahol tudat alatt meg akarta menteni apát, ugyanakkor mivel apa brutális fajta volt, ezt látta otthon is, gyepálta anyát amikor csak lehetett. 

Miután rájött, hogy apát nem lehet megmenteni elvált tőle. Én ekkor voltam 8 éves. Pont beleestem abba az időszakba, amikor mindent magamba szívtam. A mindenbe ami a gyerekbe kialakítja a sorskönyvhöz szükséges viselkedési mintákat, az a parancs, ellen parancs, utasítás, ítéletek, hitrendszerek, viselkedési minták. Apám visszaköltözött a családjához, akik nem szokták meg ezt a viselkedést, hisz a nő csak egy semmi volt, cseléd, szülőgép stb. volt, nem volt szava. Azért, mert anyám fel mert állni, kilépni a bántalmazó kapcsolatból, kikiáltották kurvának. 

Gyerekként az anyai nagyanyám gyakran mondta, hogy olyan vagyok mint anyám. Amúgy a legtöbbünket a családban valakihez hasonlítanak. Mi történik ilyenkor? A gyerek összerakja magába, hogy jah, ha én anyám vagyok, akkor elkezdhet úgy viselkedni, mint anya, másolja az ő programjait. Természetesen én nem lettem szajha. Azonban a férfiakkal való kapcsolatom egész életemben problémás volt. Hiába vagyok túl rengeteg oldáson, mindent megtettem, hogy igaz társra leljek, ezidáig nem sikerült. Sok férfi volt az életemben, igazán szerelmes egyszer voltam, azt hittem, hogy vele fogom leélni az életem, azonban neki is nagyon terhelt volt a sorskönyve. Pedig már benne van 12 év terápiás munka. Nem csak apám miatt, hanem mindkét oldalról ebben a családomban terhelt a párkapcsolat téma. 

Állítólag mindenkinek a sorskönyve hasonlít egy meséhez is. Gyerekként általában ez a kedvenc mesénk. Ha végig gondolod az ismert meséket, akkor a te történeted melyikbe illik bele? Ki vagy te ebben a mesében? Ezt a mesét át is lehet szintén írni. Te hogy írnád át a történeted? Az én kedvenc mesém, A kis hableány.

Azt, hogy hogyan viselkedjünk azt az ellenkező nemű szülőtől kapjuk utasításként, azt pedig hogy hogyan kivitelezzük, azt az azonos neműtől. Azonban így a nagyszülők is képbe lépnek. Mivel ez esetben én lányként az apámtól kaptam az utasítást, hogy hogy viselkedjek, ő pedig az anyjától. Vagyis apai nagymamám nézetei hatottak rám. Nem nagyon emlékszem rá, nem is emlékszem, hogy ő miket mondott, azonban nem is kell. Őt nagypapa addig verte, amíg agyvérzést nem kapott, élete utolsó éveit ágyhoz kötve töltötte. Ő áldozat volt, én elég sokáig vittem az áldozati mintát. 

Ahogy egy mese is tud néha nagyon szövevényes lenni, úgy a sorskönyvünk is. Sok minden van benne. Például ami még érdekes lehet, az óra és célidő utasítások, amiket hallottunk. Például, ha valaki folyton időhiányba szenved, vagy szét van esve, hadilábon áll az idővel. Az talán gyerekkorában kapott egy parancsot, amire már nem is emlékszik: pl. mikor mit lehet és mit nem lehet. Sok alvásra van szükséged, ezért 9-kor abba kell hagynod a tanulást, menj aludni. Az idő pénz, ha nincs pénzed, időd sincs. Negyven éves korodig élhetsz. Sajnos a  halálunk időpontját is belénk tudják programozni (persze nem szándékosan). Ezeket a szülők nem szándékosan programozzák belénk. 

A célidejű utasítások pl. akkor lehetsz boldog, vagy pihened ki magad, ha a föld alá kerülsz. Nem tehetsz meg valamit, amíg ezt vagy azt el nem éred. A legjobb a nem lehetsz boldog soha. Ezek mind ott vannak a tudat alattiban elraktározva és úgy mozgatnak minket programként, mint egy bábút, amíg fel nem ismerjük és át nem írjuk őket. 

Mindenkiben több személyiség vagyis én rész van, aki irányítja szintén a cselekedeteinket. Az egyik a szülői, a felnőtt és a gyermeki. Az, hogy 1-1 szituációra melyik részünk reagál azt nem lehet tudni, amíg fel nem ismerjük őket. Ha bármelyik sérült, pl. a gyermeki, akkor nagy gondot tud okozni az emberi és a párkapcsolatokban. Ezt akkor lehet érzékelni, amikor a felnőtt társad egy cselekedetére, mondatára a benned lévő sérült gyermeki reagál. Azonban arra nem emlékszik az ember, hogy mit tett amikor egyikből átváltott a másikba. A sérült szülői pl. ha egy dühös szülőként nyilvánul meg az is probléma. Nem csak a gyermekünkkel való kapcsolatunkban, mert szintén a párkapcsolatban is elő tud jönni. Hisz hány nő utasítgatja a férjét, mintha az anyja volna? Ezeket a részeinket fontos felismerni, egymással egyességre juttatni őket, hogy elfogadják egymás személyiségét, mert ha nem akkor ebből születik a skizofrénia.

Azért is fontos a sorskönyvünket minél előbb átírni nyertessé, mert ahogy a legtöbb dolgot, ezt is tovább tudjuk örökíteni. Ha vesztes sorskönyved van, ezt adod át a gyermekednek. Ez az úgynevezett sorskönyvi mátrix. Van, hogy időbe telik, amíg felgöngyölítjük a szálakat, azonban valahol érdemes elkezdeni. A kulcsmondat, az engedélyt adok magamnak, ezt magamban vagy hangosan kimondani. Engedélyt adok arra, hogy ne kövessem tovább apám, anyám vesztes sorskönyvét. Engedélyt adok arra, hogy én egy új történetet írok. Persze, ez nem ennyire egyszerű. Azonban a lényeg, hogy csak kezd el. Egyéni oldásban én is tudok segíteni, ha úgy érzed keress meg. Az én sorskönyvem már átfordult a nyertesben és egyre pozitívabbá válik. Ma engedélyt adtam magamnak arra, hogy találkozzam a hercegemmel és boldogan éljünk, míg meg nem halunk.

A sorskönyv átírása azt is jelenti, hogy elkezdem önmagamat élni. Minden rétegemből, testemből kitörölődnek azok a negatív a programok, parancsok, amiket a szülők, nagyszülők, tanárok beültettek.   

Engem itt találsz meg:
https://www.facebook.com/acsodatevagy/

Namaste Zia